Séta a helyreállított várban

Először kívülről járjuk körül a várat. A déli szárny alapjaitól reneszánsz építmény. A kaputorony és az öregtorony a lépcsőházzal ma Magyarországon az egyetlen épségben megmaradt reneszánsz együttes a XVI. század elejéről.

Az öregtornyot elkészülésekor reneszánsz pártázat koronázta, melynek nyomait a harmadik emelet falában ma is kivehetjük. A szabadságharc alatt az öregtoronyból ágyútornyot képeztek, a pártanyílásokat átboltozták, lőréssé alakították, és a tornyot lefedték. A homlokzaton látható ablakok közül a földszinti maradt meg legépebben. A reneszánsz keresztablak szemöldökén gótikus vésett feliratot látunk 1508-as évszámmal. A többi ablakkeret túlnyomó részben elpusztult. Egy részük a megmaradt töredékekből hitelesen rekonstruálható volt, a többit az eredeti formára utaló téglakeretezéssel pótolták.
A déli szárny keleti sarkához csatlakozó lőréses védőfal szakasz a Garaiak korában épült külső körítőfalak maradványa. Egy darabban megtalált töredék alapján készült hiteles rekonstrukció. Segítségével elképzelhetjük a várat akkoriban teljesen körülölelő falgyűrűt.

A keleti szárnyon látunk legtöbbet a vár különböző periódusaiból. A homlokfal a XIII. századi, szabályos négyzet alakú várudvar keleti oldala volt. 12 öles (21 méter) hossza a mai napig meghatározza a vár méreteit. Az emelet magasságában megjelenő V alakban elrendezett lőrések is ebből az első periódusból származnak.

Az első és második emelet között levő két gótikus ikerablak a Lackfiak XIV. századi palotájának első emeleti nagytermét idézi.

A palotaszárny mai képének leghangsúlyosabb meghatározó elemei a reneszánsz keresztablakok. Ma, szimmetrikus elrendezésben összesen nyolcat látunk. A reneszánsz korban a palota a jelenleginél egy emelettel magasabban, 12 keresztablakával tekintett el a keleti várárok fölött, impozánsan jelképezve urának hatalmát, tekintélyét. A többször átalakított homlokzati falat a reneszánsz korban kváderes festésű vakolással látták el, melynek nyomait ma is láthatjuk.

A reneszánsz homlokzatot brutálisan kettévágó hatalmas XVII. századi falcsonk a Rákóczi-szabadságharc emléke. Ágyúterasz építése céljából készült és lehet, hogy kötőanyagául a kibontott és összetört finom reneszánsz faragványokból égetett meszet használták.

Az északi szárny maradványai felett ma modern védőépületben a vár kőtárát találjuk.

A fél-nyolcszög alaprajzú gótikus zárterkélyt alátámasztó konzolrendszer kiegészítve visszaépült eredeti helyére, az északi szárny falába. Felépítményét már csak elméleti rekonstrukcióban tanulmányozhatjuk. Maradványait a vele egykorú késő gótikus és reneszánsz ablaktöredékkel és a várkápolna hálóboltozatának maradványaival együtt a kőtárban őrzik.

A beépítetlen nyugati oldalon tovább követhetjük a falmaradványok vonalát, mely a déli szárny kaputornyához csatlakozik.

A kaputorony egykori felvonóhídja éppen akkora volt, mint a mai várba bevezető vasbeton lépcső pihenője. A felvonóhíd felhúzott állapotban belefeküdt a kapu kőkeretének tükrébe. A húzóláncok, a csigaszerkezet és a két forgócsap számára készült kőperselyek nyomai ma is láthatók. A kőkeret belső oldalán, az egykori kétszárnyú kapu helyén lévő bronzkapun hat címert látunk, melyek a vár legfontosabb építési periódusait jelképezik. A kapu szemöldökgerendája fölött levő szétlőtt Buzlay címertábláról a reneszánsz kori építkezések befejezésének éve: 1509 olvasható le.

A Rákóczi-szabadságharc ágyúgolyóitól sérült kapun át a kapuőrszoba négyzet alaprajzú kis helyiségébe jutunk. Fiókos teknőboltozatának vállait a terem négy sarkában és a falmezők közepén jellegzetes reneszánsz vállkonzolok támasztják alá - szimbolikusan. A simontornyai kaputorony földszinti helyisége az egyetlen épségben fennmaradt hazai példája az ilyen jellegű reneszánsz tereknek. A kapuőrszobában van a várnak a töredékeiből összeillesztett és eredeti helyére visszahelyezett egyik reneszánsz kori kandallója.

A kapuőrszoba belső kapuján át az udvar délnyugati sarkába jutunk.

Nyugaton az udvar beépítetlen oldalát csak az egykori kőfalak maradványai határolják. Szemközt az északi szárny helyén épült modern kőtár zárja az udvart, melynek üvegfalában kiegészített gótikus, kőkeretes ajtó szolgál bejáratul. Az udvar északkeleti sarkában a vár kútja áll. Kávájának reneszánsz fedkövét a környező kertekben megtalált töredékből állították helyre.

A palotaszárny homlokzatán gótikus lesarkított élű ikerablakok és csúcsíves ajtók nyomait látjuk, melyek a Garaiak XV. századi várának homlokzati elrendezését mutatják. A földszinten, a homlokzat előtt négy vaskos pilléren nyugvó árkádos folyosó volt. Ennek helyére épült a reneszánsz átalakítás során a kétemeletes, héttengelyes, árkádos, ballusztrádkorlátos loggia, melynek induló szakaszát az udvar délkeleti sarkában rekonstruálták a feltárt töredékekből. Földszintjét a XV. századi pillérek felhasználásával, öt árkádívvel alakították ki. Első emeletén hét félköríves árkád emelkedett az oszlopok felett, a második emeleten az áthidalás vízszintes gerendázattal történt. Az ión fejezetű oszlopok talapzatai közt karcsú, finomvonalú balluszterbábok sorakoztak, az egyes mezők középtengelyében az építtető Buzlay címerével díszített osztópillérekkel. A loggia mindkét végén, az északi és déli szárnyon egyaránt hármas kőkonzolon nyugvó, boltozott függőfolyosóban folytatódott, melynek mellvédjét szintén ballusztrádsor keretezte. Ha képzeletünkben kiegészítjük az impozáns, héttengelyes reneszánsz loggiát, a két oldalán beforduló ballusztrádkorlátos függőfolyosókkal, az északi, déli és keleti oldalon a termek bejáratául szolgáló, levéldíszes keretezésű, félköríves oromzatú ajtókkal, előttünk áll a Buzlayak U alakú várkastélyának reneszánsz architektúrával körülvett reprezentatív udvara.

A keleti szárny földszintjén egy három- és egy egyablakos, keresztboltozatos helyiségben a vár állandó kiállításának anyagát láthatjuk. A nagyobbik terem a vár középkori életével foglalkozik. A kisebb helyiséget az eredeti reneszánsz ajtókereten át, az évszázadokon át megkopott küszöbön keresztüllépve közelíthetjük meg. Itt a vár török kori dokumentumait őrzik.

Tovább haladva már az északi szárny helyiségébe jutunk. A helyiség alaprajza a XIII. századi öregtorony alaprajzi formáját őrzi, mely fölé később a reneszánsz kápolna épült. Ma a vár kutatásával és műemléki helyreállításával kapcsolatos kiállítást találjuk benne. Itt kapunk ismertetést a helyreállítás elveiről és módszereiről is.

Néhány lépcsőn le kell mennünk, ha az egykori lovagterembe akarunk jutni, amely ma a vár kőtárául szolgál. A lovagterem padlója mélyebben feküdt a többinél, hogy a hajdan magasba ívelő csúcsíves boltozat elférjen a földszint alacsonyabb helyiségei között. A középpontban ma is ott áll a nyolcszögletű pillér. A föléje függesztett bordadarabok és faburkolatú mennyezeten kirajzolódó rések segítenek, hogy elképzeljük a Buzlay várkastély négymezős gótikus keresztboltozattal lefedett lovagtermét.

A kőtár ajtajának gótikus kőkeretén át ismét az udvarba jutunk, melyen keresztülhaladva a déli szárny keleti végében nyíló lépcsőházba érkezünk. Tömör oldalfalak közt emelkedő dongaboltozataival, kétkarú alaprajzával jellegzetes reneszánsz megoldás, viszont önálló toronyszerű külső tömege és a pihenők fölötti boltozatok formája még gótikus jellegű. A kopott régi lépcsőfokokon feljutunk az első emeletre, ott kiléphetünk a loggiára, ahonnét jól áttekinthetjük az udvart.

A déli szárny előtt húzódó folyosón bejuthatunk az öregtorony első emeleti termébe.

Az öregtorony első emeleti terméből a kaputorony kandallós szobájába vezető ajtót provinciális palmettamotívumokból kialakított fríz veszi körül. Ezen át lépünk a kaputorony első emeleti szobájába, melyben régi, kormos tűzterének keretéül - a vár különböző helyeiről összeszedett darabokból - sikerült hitelesen helyreállítani a reneszánsz kandallót. A két oldalán levő tükrös lizénák fölött rozettadíszű konzolok tartják a párkányzatot. Tükörmezős frízben a sárkány lovagrend tagjainak jelvénye fogja körbe a középen elhelyezett címerpajzsot. A sima pajzson a reneszánsz korban feltételezhetően festett Buzlay címer volt.

A palotaszárny első emeleti termében "Nemesi ősgalériák Tolna megyében" című kiállítás látható. A reneszánsz korban ez a helyiség három különálló részre tagolódott, ma azonban egyetlen nagy terem, melyet reneszánsz keresztablakok világítanak meg. A terem közepe táján, kissé alacsonyabban, a középkori szinten feltárt és helyreállított egyik gótikus ikerablakot látjuk. Két oldalán a kőpadok is megmaradtak.

Az öregtorony és a kaputorony emeleti helyiségei időszaki kiállításoknak és rendezvényeknek adnak helyet. A reneszánsz öregtorony második emeleti kiállítótermének sarkában helyreállított késő gótikus, pálcatagos keretezésű kandallót találunk. Összetört darabjai a terem déli ablakának XVIII. századi befalazásából kerültek elő.

A harmadik emeleten eredetileg pártázatos terasz volt. Ezt a kuruc kor erődítési munkálatai során lefedték, és zárt ágyúállást alakítottak ki helyette.

Ha elhagyjuk a várat, nyugat felé a körítőfal vonalát követve pincelejáróhoz érkezünk, melyet a XVIII. században nyitottak meg.

A XX. század eleje óta omladozó, elhanyagolt romból a helyreállítás munkája során sikerült olyan történeti anyagot kibontani, melyet alaposabban megismerve, országunk történetének egy részét ismerjük meg, a régi terek és kopott, csorbult kövek élménye életre kelti és kiegészíti a történelemkönyvek anyagát.